Hiszek abban, hogy az ember idelent amit tesz, azt számon fogják egyszer kérni rajta....
Hogy hol és ki?... ne menjünk bele.
De nekem minden napra valami jót kell tennem, megbeszéltem magammal néhány évvel ezelőtt. És teszem is, legyen az akármilyen nyúlfarknyi tett, cselekedet...
De a mai volt talán az egyik számomra legkedvesebb, megörvendeztetett és megkönnyeztetett. De tele vagyok szeretettel tőle, erővel és boldog érzéssel! Hát ezért érdemes "jónak" lenni!
A történet pedig a következő:
Bence fiam általános iskolai osztályfőnöke jelenleg nagyon messze él. Édesanyja pedig itthon....
Ezt a szivecskét kiválasztotta, hogy jó lenne meglepni anyukáját, aki ma töltötte be a 70. évét (mondanom sem kell: nem néz ki annyinak!).
Gondoltam: miből állna nekem eljuttatni hozzá?
És megtettem.
Munka után elvittem a kiválasztott mézeskalácsot. Meglepődött nagyon, és örömében sírva is fakadt. De jó alaposan megölelgetett, megpuszilgatott, hogy mekkora öröm ez neki! Kicsit pótoltam a kislánya hiányát, becsempésztünk neki egy cseppnyi meglepetést a mai napba.
Nekem is le kellett nyeljek néhány könnycseppecskét, de olyan jól esett az az ölelés, az öröm, amit okoztunk ezzel a kis gesztussal... elmondhatatlan érzés volt! És nem túlzok! Bárcsak mindenki átélhetné ezt a fajta örömöt, amikor adsz valakinek egy kis semmiséget, ahol nem is a tárgy a lényeg, hanem a tett....
Nevessetek ki, mondjatok gyagyásnak, de én azóta nem tudom letörölni a mosolyt a képemről!
Isten éltesse a Mamácskát 70. születésnapján, adjon jó erőt, egészséget és kitartást a gyermeke nélkülözéséhez! Legyen minden napjában legalább ennyi öröm, mint a mai napban!
És kitartást a lányának is a mamija hiányát elviselni... :))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése